Erről lesz szó:
„A Szombathelyi Képtár Pop Up kiállítást szervez a Derkovits 130 kiállításhoz kapcsolódóan. A kiállítás központi témája Derkovits Gyula Halas csendélete.
Értelmezd újra, alkosd meg saját halas kompozíciódat!
A beérkező művekre nem vonatkozik műfaji megkötés. Lehet grafika, festmény, média- vagy iparművészeti alkotás, szobor, fotó egyaránt.
KIÁLLÍTÁS
Megnyitó: 2024. május 16. 17 óra
Helyszín: Szombathelyi Képtár aula
A kiállítás látogatható: 2024. május 17-26.”
Amikor ezt írom
Még zajlik a jelentkezés a pályázatra, így nem is biztos, hogy szerepelek a kiállításon. A képen viszont szerepel egy QR kód, ami erre a bejegyzésre mutat, és része a koncepciónak. Kezdjek akkor ezzel.
Az eredeti képen is szerepel egy feliratos üvegedény, így a saját verziómra került saját szöveg, és az ide mutató QR kód. Sokat írok, ezek általában privát naplóbejegyzések, de az írás a (grafikai) munkáimnak is szerves része, ami egy személyes emlékből (is) táplálkozik: egyszer (messze, régen) részt vettem egy tárlatvezetésen, ahol az én munkám is szerepelt, és a tárlatvezető minden művész munkájánál elmondta a gondolatait (spekulációit), hogy az adott mű készítője mit gondolhatott, és milyen ember (lehet). Nem mondtam meg, hogy szerepelek, nagyon kíváncsi voltam, hogy mit gondolok, és milyen ember vagyok. Megtudtam. Azóta szeretek írni is.
A parafrázisom méretét és kompozícióját tekintve megegyezik az eredeti képpel, előbbinek utánanéztem, utóbbit átrajzoltam digitálisan, majd berendeztem a saját vacsorajelenetemet, a számomra fontos „kiegészítőkkel”. Szeretem a részleteket. Számomra most is ezek a fontosak.
Részletek.
HAL – viccnek indult, a Derkovits-féle hal farkát összerakni egy magamról készült régebbi vektoros képpel, de a sellő végül mégis maradt. A kép címe „TERÍTÉKEN” lett volna, de a „KÜSZKÖDŐ” sajnos sokkal jobb. (Azért sajnos, mert ez nem az én ötletem volt.) Csupa szóvicc: a küsz egy hal, a köd az köd, és „ő”, akiről itt szó van.
Derkovits korában formabontó volt egy szegényes halvacsorát csendéletként ábrázolni, ezzel a néző látóterébe emelni a munkás tömeg mindennapi problémáit, életkörülményeit, ma pedig egyre inkább tendenciának látom a lelki/mentális küzdelmek felvállalását és ábrázolását a legkülönfélébb médiumokon keresztül. Szimpatikus trend. Minden probléma megoldáshoz vezető első lépcsője, hogy felszínre kerül. Szóval a terítéken kucorgó, partra vetett sellő marad, ha nézed, akkor lehet, hogy poén, ha olvasol is, akkor viszont célom volt vele.
NAPSZEMÜVEG – Az álarc, a felvett szerepek, a „maszkolás” problematikája minden munkámban, ahol felbukkan. Mindig ugyanaz a piros szemüveg, ami egyébként valóságos tárgyam, ha összefutunk a városban, akkor erről fel fogsz ismerni, mert a fényérzékenységem miatt télen-nyáron viselem. A képeken pedig egyrészt személyes, másrészt olyan tárgy is, ami jellegéből és üzenetéből adódóan mintegy elválaszt a valóságtól. Vagy másokat a saját valóságomtól, vagy olykor magamat, ez több szemszögből vizsgálható, összetett probléma. Jelen van. A legtöbbünknél megoldatlanságként gondolok rá.
ÓRA – az eredeti kép óráját cseréltem le, az időpont fontos, és zsebórát is hordok szinte mindig. Ez a tárgy engem jelképez, és az előző projektemből emeltem át.
A SZÍNEK szintén a legutóbbi grafikai sorozatomra utalnak, ahol ugyanezeket a színeket (és részben ezeket a motívumokat) használtam, ami meghatározta a tavalyi évemet, és bár a régebbi (TAROT 38,5) projektemet (grafikai szempontból legalábbis) lezártam, de a színeket, motívumokat és a beton alapot más munkáimban is használom idén is. Például itt.
CSILLAGOK a tányéron – Ez egy konkrét kép sziluettje. Legyen rejtvény. Aki megfejti mi ez, az írja meg nekem a tvikdesign[kukac]gmail[pont]com e-mail címre, és aki el is találja, azt meghívom egy sörre vagy egy kávéra. Az ajánlat visszavonásig érvényes. (;
