Újrakezdés.
Van, aki jóskártyaként használja, velem pszichológus húzatott először, és asszociációs játékként illesztette egy régi-régi terápiába. Tartalmát tekintve tényleg amolyan peremterület, lehet „spiri” és lehet „pszichó”, attól függően, hogy ki és milyen célra használja.
Nekem most egy grafikai sorozatba illesztett önismereti utazás volt, aminek a viszonylag kötött ábrázolások adtak keretet, ehhez pedig a Rider-Waite Tarot pakli képeit vettem alapul. Valószínűleg ez a legismertebb verzió ma a Tarot kártyák közül.
Több lapnál a kompozíciót is megtartottam, másoknál a szimbólumok többségét amikkel dolgozik, illetve a saját kis személyes szimbólumaimat (főleg tárgyaimat) is belerejtettem, részben ettől személyes.
Ezen kívül a koncepció része az is, hogy a figurális ábrázolások (egyetlen lap kivételével) mind önarcképek. Saját mozdulatok, a saját testem, a saját életem, saját magam az egyes szerepekben, amiket a lapok fölkínálnak. Nemcsak Uralkodónő, és Csillag mondjuk, de Ördög, vagy Kardok Tízes is, ünneplés és szenvedés, minden, ami az életben is előfordul. A saját szituációs játékom is ezáltal.
Hard trip volt.
Nem akarom titkolni, mert ami történt, a projektem életre hívója lett végül.
2022. december 21.-én diagnosztizáltak rosszindulatú mellrákkal, és az első sokk, valamint a gyorsan lepörgő képalkotó vizsgálatok (amik során igazolták, hogy valóban bajban vagyok) után, 2023 január elsején csináltam meg az első két lapom. A Halállal kezdtem, aztán egy régebbi grafikámból (egy önarcképből) alakítottam mellé a Mágust, mert egy „sima halál” magában azért nem esett olyan jól egy ilyen diagnózissal a kezemben.
Kiraktam Instára, és másnap az jutott eszembe, hogy másik karaktert is játszhatnék abból az önarcképből. Aztán újabb és újabb lapok jutottak eszembe, teltek a napok, elindultam a „betegúton”, megkezdődtek a kezelések, és az újabb és újabb lapok tervezése adott egy keretet a napjaimnak, ami összetartott a széthulló életemben is. Január végére kész lett a Nagy Arkánum, ez 22 lapot jelent, és mivel az egyetem elvégzése óta dédelgetett álom volt egy saját pakli tervezése, arra gondoltam, hogy ha már szinte minden munkámat le kellett mondanom a kezelések miatt, legyen akkor a saját projektem amivel foglalkozok, most úgysincs semmi, amit meg kellene csinálni, ami határidős, ami „fontosabb”. Most legyek én a fontosabb.
Hát végigjátszottam. Összesen 78 lap, ennyi karakter és/vagy szituáció. Azt hiszem azért jó, mert használható a „rendeltetési céljára” (bármi legyen is az), hiszen kötődik tartalmilag a „hagyományos” ábrázolásokhoz, és azért fontos nekem, mert emellett el tudtam mondani a motívumokkal, rejtett vagy kevésbé rejtett szimbólumokkal és persze az önarcképekkel/mozdulataimmal mindent, amit 2023 első félévében el akartam mondani magamról és az életemről. Utóbbi egy rejtett szál, aki jól ismer, annak vannak benne „poénok”, aki nem, annak meg néhol elejtettem egy piros napszemüveget vagy egy horgonyt néhány képen a holdak, napok, meg „egyéb hozzávalók” között. Grafikailag elfért.
Az utolsó lapot (Érmék Tízes, az egész jó lap, benne lennék egy „érméktízes-végszóban”) a műtétem utáni varratszedésre sikerült megcsinálni, így éppen a „rázós részt” kísérte végig ez a projekt, és akkorra lett vége, amikor a legkockázatosabb és legfélelmetesebb dolgok megtörténtek, és újra nőni kezdett a hajam és az immunrendszerem.
Emellé a munkám mellé nem teszem oda az eddig szokásos kételkedést és önbizalomhiányt. Ez a sorozat eléggé „valamilyen” lett. Szakmai szempontból sem vagyok elégedetlen, és emberileg is beletettem amit eddig tudok.
Sokat kutattam a témában, olvastam, és megismertem sok ábrázolást miközben terveztem a saját lapjaimat, így biztos lehetsz benne, hogy meglehetősen egyéni nézőpontból, de alaposan átgondolt kártyapaklit vehetsz a kezedbe.
És hogy miért 38,5?
Elég szigorúan szerkesztett, és geometrikus világba illeszkednek az alakok, és az „eldobált” szimbólumkák. A legtöbbet pedig a középső függőleges tengelyt használom viszonyítási alapként, ami 38,5 mm a lapjaimnál. Nem vagyok jó számokban, de ez megvolt fejben. Nem akartam a betegségre utaló nevet adni a paklimnak, sem olyat amit nehéz más nyelvre fordítani, olyat meg végképp nem, ami negatív tartalmú.
Aztán olyan „menőnek” tűnt számról elnevezni egy Tarot paklit, és ott nincs gond az idegen nyelvekkel sem. Végül dilemmáztam és megszavaztattam, hogy 38, vagy 38,5. Utóbbi nyert. Nekem is az tetszett.
Amikor mindezzel megvoltam, leültem, és néztem, és egyszer csak bevillant valami. Visszakerestem a személyes naplómban, hogy mikor találtam a csomót a mellemben. Majdnem napra pontosan 38 és fél éves voltam akkor.
Hát így készült.
*
Szóval ülj csak le mellém, persze. Keverek, és húzhatsz. Igyunk egy kávét, meséld el hogy érzed magad, ha megbízol bennem.
Ez tényleg játék. Az élet is. De ne higgy nekem, inkább próbáld ki!
